HÁZI DOLGOZAT

Házi dolgozat I.:
- beadási határidõ: 2023. december 17.
- terjedelem: 1-1,5 A4-es oldal kézzel írva (olvashatóan) vagy egy makett készítése
- téma:
a, dédszülők gyermekkori játékainak bemutatása
b, makett készítése az állattartásról

Házi dolgozat II.:
- beadási határidõ: 2024. május 12.
- terjedelem: 1-1,5 A4-es oldal kézzel írva (olvashatóan) vagy egy PowerPoint készítése, ez utóbbit mentsd le pendrive-ra
- téma:
a, egy szabadon választott népviselet bemutatása
b, PowerPoint készítése egy hungarikumról (minimum 6 dia szöveggel, képekkel, hanggal)


VÁZLAT

Az én világom 6 óra

Rokonság, szomszédság 7-8. oldal

Rokonok: egy családba tartozó emberek. A rokonság megnevezésére sok érdekes kifejezés létezik. Ilyen pl. nemzetség, atyafiság, raj, sereg. A rokoni kapcsolatok mindig is erõs köteléket jelentettek. Ez megmutatkozott pl. a közösen végzett munkában (aratás, házépítés), az egymásnak nyújtott támaszban, a közös ünnepeken (esküvõ, születés, névnapok).

Családfa 8-9. oldal

A legközvetlenebb rokonaink a szüleink. Szülõk szülei a nagyszülõk. A nagyszülõk szülei a dédszülõk, az õ szüleik pedig az ükapa és az ükanya. Oldalági rokonok a testvérek (báty, fivér, nõvér, húg). A testvér gyermekei az unokahúg vagy unokaöcs. A szülõ testvére a nagybácsi vagy a nagynéni – vagy ángy. Egy testvérpár egy-egy gyermeke egymás unokatestvérei. A nagyszülõ testvérének unokája a másod-unokatestvér, a dédszülõ testvérének dédunokája pedig a harmad-unokatestvér. Házasságkötéssel is alakulnak ki rokoni kapcsolatok: pl. testvér férje lesz a sógor, a testvér felesége pedig a sógornõ, a házastárs apja az após, anyja az anyós, a gyermek felesége a meny, a gyermek férje pedig a võ. A gyermek anyósa a nászasszony, apósa a nász.

A nem igazi, azaz mûrokonságnak több változata ismert: örökbefogadás, tejtestvérség, komaság. Koma kifejezés a szülõk és a keresztszülõk közötti kapcsolatot jelzi.

Nagyszüleink, dédszüleink világa falun és városban 10-11. oldal

Az utóbbi száz évben sokat változott a világ falun és városon egyaránt. A falvakban többen éltek, az ott lakók fõleg mezõgazdasággal foglalkoztak. A városokban régebben kevesebben laktak, az ott élõk jelentõs része iparos volt.

Településünk, nevezetességeink, Természeti értékeink 12-14. oldal

A honismeret, a haza megismerésének elsõ lépése a közvetlen környezetünk, a helyi sajátosságok felfedezése.

Hagyományaink 15-17. oldal

Hagyomány: az elõdök örökségébõl azok a cselekvéseket, dolgok, amelyeket nemzedékrõl nemzedékre változatlan formában tesznek és készítenek az adott társadalom tagjai (pl. locsolkodás)

Házak

Az ember õsidõk óta kereste a biztonságot, az életet megóvó hajlékot. Eleinte barlangban húzta meg magát, késõbb sátrat, kunyhót épített magának. A világ különbözõ részein különbözõ anyagokból készítenek, készítettek házat. Az éghajlat, a természeti körülmények, az ott található építõanyagok határozták meg mindig, hogy az emberek milyen házat építettek maguknak. Õseink a vándorlás során évszázadokon keresztül nemezzel fedett sátrakban, jurtákban laktak. A sátrak belsõ beosztása szigorú rend szerint történt.

A letelepedést követõen kezdtek veremházat építeni. A veremház földbe vájt apró lakóház volt, amelyben azonban már helyet kapott a kemence. A föld feletti fallal készülõ építmények 700 évvel ezelõtt jelentek meg. Ezek a házak eleinte egyetlen helyiségbõl álltak.

Találkozás a múlttal 21 óra

A népi építészet táji jellegzetességei 19-21. oldal

Az emberek a házak építéséhez elsõsorban helyben fellelhetõ építõanyagot hasznosítottak. Magyarországon a házak építéséhez évszázadokon keresztül fát, követ, nádat, vesszõt, földet, szalmát használtak. Az egyik leggyakoribb építõelem a vályog volt. Ez elsõsorban az Alföldre jellemzõ. Kõfal csak a hegyvidékeken honosodott meg. A folyók közelében fõleg sövényfalat alkalmaztak. A magyar parasztház jellegzetes vonásait a falazat és a tetõzet határozza meg. A különbözõ anyagok felhasználásából, illetve ezek megmunkálásából adódóan kialakultak Magyarországon a területi különbségek. Négy jellegzetes terület: Alföld, Dunántúl, Felföld, Erdély.

A szoba 22-23. oldal

Háromosztatú ház: a ház hossztengelye merõlegesen áll az utcára, a fõbejáraton át a konyhába lehet jutni. A konyhától balra van a kamra, jobbra a tisztaszoba. A házban az utca felé esõ helyiség volt a tisztaszoba. Ez körülbelül 300 évvel ezelõtt jelent meg. A háznak ezt a díszesen berendezett részét csak a vendégek fogadására, illetve ünnepek alkalmával használták. A választófalon átnyúló kemence melegítette a szobát, amelynek levegõje azonban tiszta volt, hiszen a kemencébõl a füst a konyhán át távozott. A kemence környéke volt a munkasarok. A kemencével szembeni sarokban alakították ki a szentsarkot. Katolikus vidékeken a szentképeket, keresztet, protestáns vidékeken kalendáriumokat, zsoltáros könyveket tettek ide. Az ágy a fennmaradó két szögletbe került. A szoba bútorai a láda, kredenc, sublót, ágy, szék, bölcsõ, asztal, pad voltak.

A konyha 24-27. oldal

A régi házakban többnyire csak egyetlen fûthetõ helyiség volt, a konyha. Itt állt a kemence, ez volt a család kedvenc tartózkodási helye. A kemence fûtésre, sütésre, fõzésre, világításra egyaránt szolgált. Kémény nem volt, így a füst a konyhában szabadon terjengett, és csupán az ajtó fölötti füstlyukon át távozhatott a szabadba. Ebben a helyiségben élt együtt a család, itt fõztek, étkeztek, aludtak. A paraszti háztartásban nagyon sokféle kerámiaedényt használtak. Minden háztartásban megtalálhatóak voltak a fazekat, korsók, tálak, lábasok, kancsók, köcsögök. Cserépedények mellett a konyhában kaptak helyet a fából készült kanalak, tálak, sótartók, krumplitörõk, a vaj készítéséhez a köpülõ vagy a kenyérsütéshez nélkülözhetetlen dagasztóteknõ, sütõlapát, szita is. De itt volt a helye a hurkatöltõnek vagy a mozsárnak is.

Munkamegosztás a családban 28-29. oldal

A családi élet szigorú szabályok alapján zajlott. A munka zömét családi összefogással végezték el, mindenkinek megvolt a saját feladata. Elõfordult, hogy három – négy generáció lakott egy fedél alatt. A család feje a gazda volt, õ rendelkezett a család vagyonával, javította a munkaeszközöket, õ határozta meg, hogy ki milyen munkát végez. A gazdasszony feladata a sütés, fõzés, takarítás, az idõsekrõl való gondoskodás és a kamra felügyelete és volt. A kulcsra zárt kamra a parasztcsalád legféltettebb helyisége volt, hiszen ott tárolták a mindennapi élethez szükséges élelmiszereket (zsír, kolbász, befõtt, liszt, aszalt gyümölcs) és a munkához nélkülözhetetlen kézi szerszámokat. A gazdasszonyt lányai és fiainak feleségei segítették a munkáiban. A gyermekek fõ feladata a libalegeltetés vagy a malacok õrzése volt. A család fõ munkaerejét a nõtlen legények és nõs férfiak adták, õk dolgoztak a mezõn, õk gondozták az állatokat. . A nagyobb földdel rendelkezõ gazdák cselédeket tartottak, akik jogok nélküli családtagnak számítottak.

Földmûvelés 30-33. oldal

A táplálkozásban mindig is a kenyérnek volt a legfontosabb szerepe. A hozzá szükséges gabonát a parasztcsaládok maguk termelték meg.  A leggyakrabban vetett növény a búza, a rozs és az árpa volt. A termelésben az elsõ lépés a talaj megmunkálása: ekével felszántották a földet, majd boronával elsimították. Ezt követte a vetés. Az aratás kezdõnapja Péter-Pál (június 29). A gabonát eleinte sarlóval, késõbb kaszával vágták le. A learatott gabonát végül behordták a csûrbe. Az aratást gyakran aratóbál követte.

Állattartás 34-36. oldal

A magyar állattartás nagy múltra tekint vissza: már a honfoglaló õseink is állataikkal együtt érkeztek a Kárpát-medencébe.

szilajpásztorkodás: a jószágokat egész évben (télen is) a szabadban tartották.

kezestartás. az állatokat reggel kihajtották, este haza, az állatok segítettek a ház körüli munkában

félszilajtartás: az állatokat tavasszal kihajtották a legelõkre, de a telet istállóban töltötték

Csikós: lovakra, gulyás a szarvasmarhára, juhász a juhokra, kondás/kanász a disznókra vigyázott.

Az állatokat gyakran Szent György napjakor hajtották ki a legelõre, visszahajtás október végén, Dömötör napjakor volt szokás.

A háziállatoknak védelmet nyújtó építményeknek a magyar nyelvben többféle elnevezése is van. Ólban disznót és szárnyasokat, istállóban lovat és szarvasmarhát, ketrecben nyulat, dúcban galambokat, méheket kaptárban tartottak.

A munkaalkalmakhoz kapcsolódó szokások 37-42. oldal

A falu fejlõdésének, megtartó erejének kulcsa a közösen végzett munka volt. Közösen gondozták a legelõket, ûzték el a nyájakat veszélyeztetõ vadállatot. Mind társadalmi, mind gazdasági szempontból jelentõs volt az egymás megsegítésére végzett közös munka, a kaláka. Ilyen volt például a házépítés, amikor az alapozástól a tetõfedésig minden munkát ingyenes segítséggel végeztek el. Hasonló módon végezték el az aratást, a szüretet, a szénahordást is. Társas munka volt a kukoricafosztás, a tollfosztás vagy a fonóba járás.

Kendermunkák 43-44. oldal

A hétköznapi viselet ruhái, a lakástextíliák többsége házilag elõállított vászonból készült. Az alapanyagul szolgáló kender megmunkálása nõi feladat volt, amelyet fõleg télen végeztek.

A gazdálkodó emberek öltözete 45-47. oldal

A Kárpát-medence népviselete tájanként, koronként, nemenként és korosztályonként nagyon szerteágazó.

Hétköznapi viselet:

Nõi viselet:

       papucs, csizma

       pendely, ing, alsószoknya, szoknya

       kötény

       pruszlik, lajbi, ködmön

       párta, kendõ, fõkötõ

Férfi viselet:

       bocskor, kapca, csizma

       ing, bõ gatya

       mellény, dolmány, lajbi

       guba, suba, szûr

       süveg, kalpag, kucsma

Ünnepi viselet:

Felvidéki népviselet:

1.     matyó: magasnak, karcsúnak akartak látszani, nõk nem tömték ki magukat, ruhák hímzéssel gazdagon díszítettek, férfiak hosszú kalapot, a nõk csúcsos fõkötõt hordtak

2.     palóc: nõk díszes fõkötõt, sok alsószoknyát, bõ inget és különbözõ színû gyöngysort, a férfiak hímzett inget és kigombolt lajbit hordtak

3.     kazár: nõk koronaszerû fõkötõt és a pruszlikkal egybevarrt lajbitos szoknyát hordtak

Dunántúli népviselet:

1.     kapuvári: a nõk hímzett selyemkötényt és díszes fõkötõt – pillangós kobakot, a férfiak kis kalapot hordanak, ruhákat aprólékos virágmintás hímzés díszíti

2.     sárközi: legdíszesebb dunántúli viselet, kedvelt a piros szín, a kötény és a vállkendõ nagyon díszes, rojtos, lányok díszes pártát hordanak

3.     sióagárdi: nõk bütykös harisnyát, csipkés szélû félhosszú inget, díszes pruszlikot hordanak

4.     ormánsági: ruhák nem túl színesek, a gyász színe a fehér

Alföldi népviselet:

1.     hortobágyi: férfiak kék inget, kék gatyát, fekete mellényt és nagy karimájú pásztorkalapot hordtak

2.     bugaci: férfiak bõ fehér inget, gatyát és fekete mellényt, magas tetejû, süveg formájú kalapot hordtak

3.     kalocsai: a ruhák virágmintás hímzéssel gazdagon díszítettek, nõk tarka harisnyát és papucsot hordtak

Erdélyi népviselet:

1.     kalotaszegi: gazdag színvilág, gyöngyös fõkötõ és gyöngyös bokréta a jellemzõ

2.     mezõségi: nõk vörös hosszú szoknyát és fekete mellényt, a férfiak kék mellényt és szalmakalapot hordtak

3.     torockói: férfiak fekete condrát és harisnyát, a nõk aranycsipkével borított széles pártát és pántlikát hordtak

4.     székely: férfiak mellényét és harisnyáját zsinórozás díszítette, nõk szoknyája a csíkozott szõttesbõl álló rokolya

5.     csángó: nõk a lepelszoknya elé nem tesznek kötényt, a férfiak szûk, harisnyaszerû nadrágot, hosszú inget és ujjatlan mellényt hordtak

A népi táplálkozás jellemzõi 48-49. oldal

A napi állandó étkezés háromtagú szerkezete (reggeli, ebéd, vacsora) csak a 20. században jelent meg. Korábban napjában csak kétszer – délelõtt és délután – ettek.

Az ételeket különbözõ módokon tartósították. Savanyítással zöldségeket (uborkát, káposztát), az aszalás segítségével gyümölcsöket (almát, körtét) tartósítottak. A hús tárolása volt a legnehezebb, vagy kútba engedték le, vagy sózással, füstöléssel konzerválták.

A magyar nép táplálkozásában fontos szerepet töltöttek be a húsételek. Mivel drága volt, a gazdagabbak többet, a szegények kevesebbet fogyasztottak ebbõl az ételbõl. Leggyakrabban háziszárnyasokat (tyúk, kacsa, liba) ettek. A vízparton élõk fõ tápláléka a hal, az alföldi pásztoroké a juhhús volt. Szarvasmarhát ritkán ettek, a sertéshús és a zsír azonban az étkezés középpontjában állott. Még a szegényebbek is arra törekedtek, hogy a böllér segítségével legalább évente egyszer egy disznót levághassanak.

A tehén- és juhtej a magyar parasztság elmaradhatatlan tápláléka volt. A tejbõl túrót, vajat, aludttejet, tejszínt, készítettek. A tejes ételek a böjti napok jellegzetes ételei voltak.

Kenyeret nemcsak búzából, hanem kukoricából, árpából, rozsból is készítettek. A kenyéren kívül népszerû lisztbõl készült ételek voltak az ünnepnapokon fogyasztott kuglóf és kalács, a zsírban kisült lángos, és a különbözõ fõtt tészták és gombócok. Gyakran ettek tésztát, lepényféléket: pogácsát, palacsintát, perecet.

A család asztalára sokszor került leves, ezek közül a legrangosabb a baromfi-, sertés- és marhahúsból készült húsleves.

A magyar konyha egyik legõsibb étele a kölesbõl, tönkölybõl, vagy kukoricából készült kása. Legismertebb formája az erdélyi puliszka. Húsos kását ünnepi alkalmakkor készítették.

Gyermekjátékok 50. oldal

A gyermekek játékainak nagy része a felnõttek munkáját, szokásait utánozta. Így nõttek bele a játék segítségével a hagyományos paraszti élet rendjébe.  Pl: A lányok kicsi koruktól fogva készültek az anyaszerepre (baba).  A gyermekek játékainak nagy részét szüleik, testvéreik készítették (pl. fûzfasíp). Mind a fiúk, mind a lányok gyakran ügyességi játékot is játszottak. Ilyen volt az ugrókötelezés és az ugróiskola.

Diákélet a múltban 51-52. oldal

A falvakban nagyon magas volt az analfabéták (írni-olvasni nem tudók) száma, ez csak az 1868-ban megszületett népiskolai törvény bevezetése után változott meg. A törvény elrendelte, hogy minden gyermeknek 6 és 12 éves kora között iskolába kell járnia. A tanév végén, májusban a gyermekeknek a tanító, a lelkész és az iskolaszék egy tagja elõtt vizsgáznia kellett. A gyermek a hat év elvégzése után, ha akart, és ha a család tudta fizetni, akkor továbbtanulhatott.

A városi életforma érdekességei 53-55. oldal

A 19. századra egyre többen éltek a városokban, ahol elterjedt a csatornázás, a közvilágítás, a tömegközlekedés. Megjelentek a kávéházak, a kaszinók.

Közösségi alkalom – a vásár 57-58. oldal

Fontos közösségi alkalom volt a vásár, ahol a különféle termények, állatok, termékek cseréltek gazdát. Emellett lehetõség nyílt a szórakozásra is: komédiások, jövendõmondók is jelen voltak a vásárokon.

Naptárak, ünnepek

Az ünnep különleges idõszak, színt, változatosságot visz az ember életébe. Ünnepek õsidõk óta léteznek. Helyüket naptárak határozzák meg. Õseink a Nap és a Hold mozgásának megfigyelése alapján készítették el a naptárakat. 

A Föld 24 óra alatt fordul meg a tengelye körül, ez egy nap.

A Hold 29 és fél nap alatt kerüli meg a Földet, ez egy hónap.

A Föld 365 és negyed nap alatt kerüli meg a Napot, ez egy év.

A világ nagy részén a Gergely-naptárt használják:

·       az év kezdõ napja január 1.

·       hónapok 30 – 31 naposak, kivéve a február, amelyik 28, négyévente 29 napos

·       az év 365, négyévente 366 napos

Ünnepek csoportosítása:

1. Személyhez kötõdõ ünnepek: születésnap, névnap

2. Gazdasági ünnep: szüret, aratás

3. Életfordulós ünnep: keresztelõ, lakodalom

4. Egyházi – vallási ünnepek: karácsony (Jézus születése), pünkösd (az egyház születése), húsvét (Jézus halála)

5. Nemzeti – állami ünnepek:

a, március 15. 1848-as forradalomra emlékezünk

b, augusztus 20. államalapításra, I. Istvánra emlékezünk

c, október 23. 1956-os forradalomra emlékezünk

A karácsonyi ünnepkör 59-62. oldal

A karácsonyi ünnepkör az adventtel kezdõdik, elsõ napja András naphoz (november 30.) legközelebbi vasárnap. Advent a várakozás idõszaka, ilyenkor már tilos volt a szórakozás, a hangoskodás. Napjainkban is szokás adventi koszorút készíteni.

Néhány vidéken advent kezdetét a gyermekek kántálása jelezte.

December 6-án Szent Miklós püspökre emlékezünk. Az ünnep elõtti napon a piros ruhába öltözött, fehér szakállas Mikulás betér azokba a házakba, ahol gyermekek vannak, és vagy megjutalmazza, vagy virgáccsal a Krampusz megfenyegeti õket.

Luca-nap:A Gergely-naptár bevezetése elõtt ez a nap, december 13-a volt a legrövidebb nap, innentõl számították a nappalok hosszabbodását. A nõk ezen a napon nem dolgozhattak. A férfiak ezen a napon kezdték el készíteni a Luca-széket. Úgy gondolták, hogyha ráülnek, látni lehetett a boszorkányokat.

Karácsony:

December 24-én Jézus születésére emlékezünk. Karácsony a család, a békesség ünnepe. Ezen a napon állítunk karácsonyfát, és ekkor van az éjféli mise is. Karácsonyi ételek: bab, káposzta, mák, hal és halászlé. A karácsonyi abroszt csak ezen az 1 napon használták egész évben. A karácsonyi asztalon lévõ ételekhez hiedelmek kapcsolódtak (pl. az egészséges dióval egészséget jósoltak, az asztal alá tett szénát az állatok alá tették, hogy egészségesek legyenek)

Regölés:

December 26-án regösök járták végig a házakat. A kifordított bundát viselõ fiúk meséltek a csodaszarvasról, minden jót kívántak a gazdának, jókívánságukért cserébe pedig ajándékot kaptak.

Betlehemezés:

Ez a legismertebb, legelterjedtebb karácsonyi játék, a legnépszerûbb karácsonyi népszokás A templom formájú, jászolnak berendezett betlehemet fiúk vitték házról házra. A házaknál elõadták Jézus születésének történetét, majd elmondták jókívánságaikat.

A betlehemezés részeként is ismert szálláskeresés önálló szokásként jelent meg az advent idején. Kilenc család összefogott és dec. 15-tõl karácsonyig naponta más háznál adtak szállást a Szent Családot ábrázoló képnek.

December 28-a az aprószentek napja. Ennek a napnak jellegzetes szokása a vesszõzés.

Január elsõ napját ostorcsapással, kolompok zörgetésével köszöntötték az emberek, mert így akarták elûzni a házból a gonoszt. Ezen a napon baromfihúst nem ettek, mert elkaparja a szerencsét, szívesen fõztek viszont disznót, lencsét, kölest. Sokáig úgy gondolták, hogy az elsõ nap idõjárásából lehet következtetni a termésre.

Vízkereszt: Január 6-a, vízkereszt napja a karácsonyi ünnepkör zárónapja. Háromkirályok napjának is nevezik, ezen a napon adták elõ a napkeleti 3 király történetét, valamint ekkor volt a víz- és házszentelés is.

Farsang és a nagyböjti idõszak szokásai 63-65. oldal

A farsangi idõszak január 6-án, vízkereszt napján zajkeltéssel, ostorpattogtatással kezdõdik, és húshagyókeddig, a nagyböjt kezdetéig tart. Csúcspontja a böjt kezdete elõtti utolsó nap, húshagyó kedd volt. Ekkor tartották a karneválokat, a nagy maskarás felvonulásokat. A felvonulások mellett a farsang fontos eseménye volt a tánc, a mulatozás és a bõséges evés-ivás. Kedvelt farsangi étel a fánk. A farsang vége télûzõ elemeket is tartalmaz: régebben szokás volt a telet jelképezõ szalmabábokat elégetni. Magyarországon az egyik legismertebb farsangi szokás a mohácsi busójárás.

Karácsony után a húsvét a kereszténység második legnagyobb ünnepe, ekkor Jézus kereszthalálára és feltámadására emlékezünk. Mozgóünnep, nincs meghatározott napja, március 22 és április 25 közé eshet.

Az ünnepkör a negyvennapos böjtöléssel kezdõdik, elsõ napja hamvazószerda, az utolsó pedig virágvasárnap. Nagyböjt idején a hívõk nem ehettek húst, csak sötét ruhákat hordhattak, tilos volt a bál, a lakodalom.

A húsvéti ünnepkör szokásai 66-70. oldal

A húsvét elõtti utolsó vasárnap virágvasárnap, ekkor Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékezünk. Sok helyen ezen a napon körmeneteket tartanak. Virágvasárnaphoz kötõdõ népszokás a kiszejárás, ekkor a lányok a falun végigvittek egy a telet és a böjtöt jelképezõ szalmabábot, majd a falu végén vízbe dobták, vagy elégették. Húsvét elõtti utolsó hét a nagyhét. Nagycsütörtökön a „harangok Rómába mennek”, azaz minden templomban szünetel a harangozás. Nagypénteken Jézus kereszthalálának emléknapján körmeneteket tartanak, ez a legnagyobb böjt és gyász ideje. Nagyszombaton véget ér a negyvennapos böjt, feltámadási körmeneteket tartanak, valamint ezen a napon újra megszólalnak a harangok.

Húsvétvasárnapon ünnepli a keresztény világ Jézus feltámadását. Húsvétvasárnaphoz kötõdõ szokások közé tartozik az ételszentelés, az emberek bárányt, kalácsot, sonkát, tojást, bort vittek a templomba, ahol a pap megszentelte azokat.

Húsvéthétfõ a húsvéti ünnepkör legvidámabb napja. Ezen a napon a férfiak meglocsolják vagy megvesszõzik a lányokat és cserébe piros tojást kapnak.

A húsvétot követõ vasárnap fehérvasárnap, ez a húsvéti ünnepkör zárónapja. A nap jellegzetes szokása a komázás.

Pünkösdi és Szent Iván-napi népszokások 71-72. oldal

Május pünkösd hava. A húsvétot követõ negyvenedik nap áldozócsütörtök, Krisztus mennybe menetelének napja. Neve onnan ered, hogy az évi egyszeri áldozás határidejéül az egyház ezt a napot szabta. Sok helyen ez a gyerekek elsõ áldozásának napja is. Pünkösd a húsvétot követõ ötvenedik nap, május 10 és június 13 közé eshet. Ez a nap a keresztény egyház születésnapja, ekkor szállt le a Szentlélek az apostolokra. Pünkösdi szokások közé tartozik a pünkösdi királyné-járás, valamint ügyességi versenyekkel ezen a napon döntötték el, hogy ki legyen a pünkösdi király.

Június 24-e a nyári napforduló napja, Szent Iván ünnepe. Ez az év leghosszabb nappala és legrövidebb éjszakája. Ekkor az emberek tüzet gyújtottak, amelyet átugrottak. Úgy gondolták, hogy az ekkor meggyújtott tûz megvéd a ködtõl, a dögvésztõl, a jégtõl. A Szent Iván napi tûzugrás szokása a tûz tisztító, gonoszûzõ erejében vetett hiten alapul, de egészség- és szerelemvarázsló célzata is volt.

A gyermek születéséhez kapcsolódó szokások 73-74. oldal

Az asszonyok otthon szültek, õket a rokon asszonyok és a bábaasszonyok segítették. Férfiak a születésnél nem lehettek jelen. Szokás volt szüléskor a zárakat kinyitni, a nõ haját kibontani, kést szúrni a földbe stb. A gyermek születése körülményeibõl is igyekeztek jósolni (például a kedden született szerencsés lesz). A szülést követõen gyorsan sort kerítettek a keresztelésre a templomban. A keresztelést követõen lakoma, ünnepség következett, ekkor vált a gyermek a család tagjává.

Az ifjúkor és a házasságkötés szokásai 75-79. oldal

A parasztság életének leginkább várt eseménye a lakodalom. A jeles napot a lánykérés elõzte meg. Ezt követte a kézfogó (eljegyzés). A jegyesek elmentek a templomba, bejelentették házassági szándékukat, amit a pap 3 alkalommal hirdetett ki. A lakodalmat a legénybúcsú és a menyasszonysirató elõzte meg. A lakodalom elõtt az elõkészületek már napokkal korábban megkezdõdtek: sütöttek, fõztek, meghívták a rokonokat, szomszédokat. A lakodalom rendezõje, irányítója a võfély volt, neki kellett elhárítani az adódó nehézségeket, irányítani a zenészeket. A menyasszony és võlegény mellett a lakodalom legtekintélyesebb emberei a násznagyok voltak. Az esküvõ napján a võlegény a násznagyokkal felkeresi a menyasszonyt, majd együtt elmennek a templomba. A szertartást követõen került sor a vacsorára, ahol az ifjú pár egy tányérból evett, így fejezvén ki összetartásukat. A lakodalom záró eleme a menyasszonytánc volt.

Ismétlés – Halálhoz köthetõ népszokások

Õseink a kereszténység felvétele elõtt lócsontokkal, fegyverekkel temetkeztek. A kereszténység felvétele után ezek a szokások eltûntek. A halál beálltakor lefogták a halott szemét, állát felkötötték, megállították az órát, letakarták a tükröt és kinyitották az ablakot, hogy a lélek szabadon távozzon. A falu nép a lélekharang megkondulásából szerzett tudomást az eseményrõl. A temetési szertartás elõtt került sor a siratásra és a virrasztásra. A temetési menet élén a pap haladt, õt követték a rokonok, barátok, ismerõsök. A sírkövekre, fejfákra rövid méltató szövegek kerültek.

Örökségünk, hagyományaink, nagyjaink 9 óra

A magyarság összetételének történelmi alakulása és a magyar nyelvterület nagytájai 81-82. oldal

Határainkon kívül is élnek magyarok. Az 1920-ban aláírt trianoni békeszerzõdést követõen 3 millió magyar került határainkon túlra. Mind a mai napig sok magyar él a környezõ országokban.

A tanulók szülõföldjét magába foglaló néprajzi nagytáj feldolgozása

Dunántúl 87-89. oldal

A Kisalföldön és a Mezõföldön gabonatermesztés, a Balaton környékén a halászat volt a jellemzõ. A makkerdõk a sertések tartásához járultak hozzá. A gyakori erdõk miatt sokan készítettek errefelé különféle bútorokat.

Alföld 83-86. oldal

Az Alföld a Kárpát-medence legkiterjedtebb nagytája. A halban gazdag folyók környékén halászatból éltek. Területének nagy részén gabonatermesztéssel foglalkoztak. A dúsfüvû legelõkön lovakat, marhákat tartottak.

Felföld-Felvidék 90-92. oldal

Felvidéken a hegyvidéki környezet határozta meg az életmódot. A mészhegységek területén mészégetéssel, faszénégetéssel foglalkoztak. A csapadékos tájakon rozst termesztettek, Tokaj környékén szõlõültetvények sorakoztak.

Keleti magyar nyelvterület: Partium és Erdély

Erdély földrajzilag elzárt, magas hegyek által határolt terület. Ásványkincsben és fában gazdag vidék. Három nemzet élt itt: székelyek, szászok, románok.

Kárpátokon kívüli terület 93-98. oldal

A Kárpátokon túl is élnek magyarok, például a magyar nyelven beszélõ csángók.

A hazánkban élõ nemzetiségek 99-100. oldal

Magyarországon is élnek nemzetiségek: németek, szlovákok, románok, szerbek, horvátok, szlovének, ruszinok, görögök és örmények. Nagy lélekszámban él Magyarországon a cigányság is.

Természeti és épített örökségünk 101-103. oldal

Nemzeti parkjaink:

- Hortobágyi

- Õrségi

- Balaton-felvidéki

- Duna-Dráva

- Duna-Ipoly

- Bükki

- Aggteleki

- Fertõ-Hansági

- Kõrös-Maros

- Kiskunsági

Épített örökség: különbözõ épületek, amelyeket fontos megõrizni a jövõ számára

Közösségi hagyományok és nemzeti értékek 104-105. oldal

Szellemi kulturális örökség: szóbeli hagyomány, és kifejezési forma, tradicionális elõadó mûvészet; társadalmi szokás és rítus, ünnepi esemény

Hungarikum: a magyarság csúcsteljesítményét jelölõ gyûjtõfogalom, amely olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó értéket jelez, amely a magyarságra jellemzõ tulajdonság, egyediség, különlegesség és minõség

Világörökség: egy ország kulturális vagy természeti szempontból egyedi értéke

A magyar tudomány és kultúra eredményei és alkotói a nagyvilágban 106-111. oldal

- tudósok pl. Bolyai János

- feltalálók pl. Rubik Ernõ

- mûvészek: pl. Kertész Imre

- sportolók pl. Puskás Ferenc